Mivel jár a papagájtartás?


A papagájok vadon élő állatok. Ez azt jelenti, hogy háziasításuk csupán részleges. Szemben például a kutyákkal, akiknél szelektív tenyésztéssel megváltoztatták azokat a tulajdonságokat, amelyek végső soron az emberek számára előnyösek. A papagájoknál ez nem történt meg, ezért ők teljesen másként működnek, mint a jól megnevelt és átalakított négylábúak. Aki papagájt szerez, annak erre fel kell készülnie.

A papagájok nagyon hosszú ideig élnek, természetesen megfelelő tartás esetében. A nagytestűeknél nem ritka a 60-70 éves életkor. Ezért arra is gondolni kell a beszerzéskor, hogy valakinek gondoskodia kell majd róla, ha túléli a gazdáját. A papagáj tartása tehát élethosszig tartó elkötelezettség. A gazda bármilyen okból történő eltűnése komoly lelki törést jelent a madárnak, mert erősen kötődik hozzá - ez pedig egy párhuzam a már említett négylábúakkal.

A papagájok olyan környezetből származnak, ahol az élelmiszer bőséges mennyiségben áll rendelkezésre, és nincs gyakorlati szükségük arra, hogy megőrizzék vagy akár csak beosszák az ételeket, amelyeket esznek. Fogságban tartva ennek egy rendkívül irritáló következménye lesz: rettenetesen pazarolnak. A gyümölcsöt például 1-2 harapás után, félig vagy negyedig megevett állapotban egyszerűen a földre dobják, és kivesznek egy másikat az etetőtálból. A természetben persze erre is van magyarázat, mert a papagáj így besegít a körforgásba: kihámozza a magot a gyümölcsből, és egyből el is veti, hogy aztán ki tudjon kelni. Ezzel gyakorlatilag a saját későbbi táplálékáról gondoskodik. Emberi szemmel nézve ez persze nem más, mint pazarlás. Amiről a papagájt lenevelni lehetetlen.

Ezek a madarak naponta több órát töltenek tollászkodással, ami a kis tollak eltávolítását és az általános tolltisztítást jelenti, annak minden következményével a lakásra nézve. A tollakban képződő finom porréteg könnyen beteríti a berendezést, tisztítása sok munkát generál. A nagy papagájok arányosan több ilyen port hoznak létre, és egyes fajok, például a kakadu, hatalmas mennyiségben gyártják.

A papagájok óriási figyelmet és szeretetet követelnek meg a gazdájuktól, kötődésük erős és egy életre szóló - ez igaz az emberre és a madártársakra is ugyanúgy. Ha ezt a szeretet nem tudják adni vagy nem kapják meg viszonzásképpen, depressziósak lesznek, ami igecsak kellemetlen viselkedésformákat hoz létre: sikoltozik, hogy felhívja magára a figyelmet, agresszívvá és gyakran erőszakossá válik a gazda és a családtagok felé is. Az emocionális elhanyagolás a legszélsőségesebb esetekben tolltépést is kiválthat belőle.

A papagáj tehát egy kiváló és nagyon szerethető, szórakoztató háziállat, de nem való mindenkinek. Türelmet, figyelmet és törődést igényel, elhanyagolni nem szabad, ezekre a hosszú távú feladatokra pedig jóelőre fel kell készülni.